TIZENHÉT
Wedge a hátát a vastag falnak vetve a nagyteremben ült, ami egykor Talasea Planetáris Kormányzói Palotájának tanácsterme volt. Ez a cím nagyobb jelentőséggel bírt, mint maga a palota, vagy a nagyterem. Hatalmas fagerendákból épült, lécborítással, és nagyon hasonlított arra a mására, amit a Koréliai Múzeumban lehet látni. Pontosan olyan primitív, mint amilyennek látszik.
Az ellentmondás még szembetűnőbb volt a számára, amikor a terem közepén elhelyezkedő asztalok körül hevesen hadonászó pilótákra pillantott: ez volt a hensarai zsinat. Éppen azzal vesződtek, hogy a szenzorjaik felvételeit visszajátsszák. Csakhogy a sarokban felállított kivetítőernyő fekete maradt. Jobb híján tehát egyenként mesélték el egymásnak a történteket – és hogy mit éreztek az akció közben.
És eközben rá fognak döbbenni, hogy mind egyformák. Wedge a falnak dőlt a székével. A két alderaanira pillantott, aki az asztalánál foglalt helyet.
– Szép munkát végeztek ma odakint.
Tycho szélesen elvigyorodott.
– Több volt az, mint szép... nagyon látványos volt. A lehetséges harminchatból harmincnégy áldozatot regisztráltunk, egyetlen veszteség nélkül. Ha nem lettem volna ott, azt mondom, csak propaganda.
Afyon felpillantott érintetlen lumoskupája mögül. – Önök is ugyanolyan jól tudják, mint én, uraim, hogy pokoli szerencséjük volt. Lehet, hogy ők a legkeményebb pilóták, de ez nem tartja távol a TIE-vadászokat a Coruscanttól. A legközelebbi ütközet nem lesz ilyen habkönnyű.
Wedge letette lumoskupáját.
– Kapitány, én éppen annyi ideje vagyok a Lázadókkal, mint maga. Még emlékszem az endori csatára, és tudom, hogy az Eridain nehéz ellenfél.
– Ezt én méltányolom, Antilles parancsnok, csakhogy maga volt az, aki a lázadás megmentőjeként mint hős, végigparádézta az Új Köztársaságot.
Tycho kék szeme összeszűkült.
– Tudja, ő robbantotta fel a Halálcsillagot, és megúszta az első Halálcsillag elleni támadást is.
– Tudom, mint ahogy azt is, hogy maga szintén ott volt. – Afyon a szemöldökét ráncolva dőlt hátra. – Nézze, én nem azt mondom, hogy nem érdemli meg az elismerést, és hogy az emberei nem szolgáltak rá egy kis lazításra. Beszíjazni magát egy vadászgép ülésébe nem a legkönnyebb dolog a világon, és tudom, hogy többen halnak meg a vadászpilóták, mint az én embereim közül, de a mi szerepünk a lázadásban éppoly fontos, mint a maguké.
Wedge lassan bólintott.
– Tudom, kapitány, és ha az Eridain ma nem lett volna ott, amitől a Havoc kétszer is meggondolta, hogy nekünk támadjon, akkor nekünk vaktában kellett volna kiugrani a hipertérbe.
Afyon megrázta a fejét.
– Ne nézzen baleknak, Antilles. Nem hiszek ám el mindent, amit mondanak. Maguk éppen a Havoc ellen mentek. Mi egy csillagcirkáló egy olyan csapatnak, amely két Halálcsillagot is elemésztett már?
A koréliai abbahagyta a hintázást a székével.
– Az Új Köztársaság akár a halhatatlanok sorába is emelhet engem meg az osztagomat, de én tudnék annál jobbat is. Csak ketten, csak ketten éltük túl a Yavint. Féltucatnyian jöttünk vissza a Hothról, az Endorról pedig négyen. Véleményem szerint a Halálcsillag rászolgált a nevére.
– Most viszont az osztag szolgált rá a nevére. Az Új Köztársaság szimbólumot faragott belőlünk, mert egy tucat pilóta heroizálásával könnyen el lehet terelni a figyelmet az igazi véráldozatokról. Luke Skywalkert könnyű csodálni és példaképül választani. Han Solo a semmiből emelkedett fel, vált hőssé. Én magam tapasztalt katonává váltam, aki jól végzi a dolgát. De mi a dolgom? Két feladatom van: semlegesíteni a birodalmiakat, és... amit fontosabbnak tartok... életben tartani az embereimet.
Wedge ujjaival beletúrt a hajába.
– Semmit nem számít, hogy ma jók voltunk-e vagy csak szerencsések. Én inkább hiszek az elsőben, mint bízom a másodikban. Csak az számít, hogy életben maradtunk, és ez sokkal inkább a csoda műve volt, mint bármi az életemben. A lényeg abban rejlik, hogy én nem hiszek a szerencsében vagy a gyakorlatban. De megengedhetem magamnak, hogy azt higgyem, jobbak voltunk, mint az ellenség, és hagyom, hogy az embereim is ezt higgyék. Mert ha ezt hiszik, előbb vállalják a halált, mint egyébként.
Afyon egy ideig csak a fogát szívta.
– Igaza van. Én még emlékszem a klónok háborújára, és arra, hogyan osztogatták akkoriban a "hős" jelzőt. Az ember azt hihette, hogy az egész háborút egy tucatjedi meg két tucat pisze manó vívta meg. Évekig nem tudtam megbékélni az igazságtalansággal, ahogyan azt a háborút a nyilvánosság előtt megítélték. Különös, hogy akkoriban a béke érdekében még abba is belementem, hogy lefegyverezzék a szülőbolygómat, mégis bántott, amiért nem ismerték el a háborús érdemeimet.
A másik alderaani megrázta a fejét.
– Mindannyiunkkal az a baj, hogy csak általánosságban ítéljük meg magunkat, és ez elsimítja a méltánytalanságokat, amiket elszenvedtünk. A birodalmiakat mind vérszomjasnak láttuk, ők pedig rólunk azt tartották, hogy kapkodunk. A lényeg, hogy ők egy jól szervezett nevetséges társaság voltak, és mi csak annyiban különböztünk tőlük, hogy nem voltunk szervezettek.
Afyon elmosolyodott.
– Ilyenfajta érvelést azóta nem hallottam, hogy a szülőbolygóm...
Tycho ünnepélyesen bólintott, és megszorította Afyon vállát.
– Tudom. – Elmosolyodott, és a terem közepén hadonászó pilótákra pillantott. – Attól tartok, ezt a társaságot nem hatja meg semmilyen érvelés. Én mindenesetre örülök, hogy megoszthattam a véleményemet egy másik alderaanival.
Wedge a pilótákra pillantott, majd amikor a twi'lek felállt, a falnak támaszkodott a székével. Nawara Ven egyik agynyúlványát a vállára vetette, mint valami sálat, és kissé megtántorodott. Wedge nem tudta eldönteni, ez most elegáns mozdulat volt, vagy az italtól ingott meg. A helyben főzött lum legalább olyan erős volt, mint a koréliai brandy, és hasonló bukéja volt, mint – legalábbis Gavin szerint – a tatuini harmatvíznek.
Nawarának nagyjából sikerült megőriznie az egyensúlyát, mialatt odatántorgott Wedge-ék asztalához. – Bocsássanak meg, nemes vezetők, de szükségünk volna nagyra becsült személyükre, hogy egy vitában vállalják az ítélőszék szerepét. -A twi'lek a mellére szorította egyik kezét. – A társaim felhatalmazásával elmondanám, miről van szó.
Wedge nem tudta elrejteni a mosolyát. – Hallgatom, ügyvéd úr
– Köszönöm, uram. – Nawara a pilóták felé fordult. – Először is odaítéltük az "Egység legrosszabb pilótája" címet. Gavin Darklighter kapta meg, lévén hogy a mai napon nem csinált semmit.
Mindezt egyébként le lehetett olvasni Gavin komor tekintetéről, és Lujayne Forge meg Peshk Vri'syk vigyorgó ábrázatáról. Wedge tudta, hogy ez mennyire megrázza Gavint, de hát a kölyök még nagyon fiatal. Az osztag többi tagja is sokat élcelődik vele – elsősorban a fiatalsága miatt –, és ez még egy ideig így is lesz. Wedge véleménye szerint Gavin messze nem a legrosszabb pilóta, de a tapasztalatlansága elég támadási felületet nyújt a többiek számára.
Nawara Gavin felé intett.
– A vádlott álljon fel!
Gavin ülve maradt.
Bror Jace megragadta a vállát, és felállította.
– Íme a csapat legrosszabbja. Ahogyan a TIE-k, ő sem lőtt le senkit.
A Jace hangjából érezhető gúny felingerelte Gavin társát, Shielt. Gavin elvörösödött, és összeszorított fogai körül megrándultak az izmok. Jace harsányan felnevetett, és a vállánál fogva megrángatta Gavint, mint egy bábot.
A twi'lek – megfeledkezvén Gavin rossz közérzetéről – – az ítélőszékre mosolygott.
– EI kell döntenünk, milyen büntetést alkalmazzunk a bűnös épülésének érdekében.
Wedge az ítélőszék másik két tagja felé fordult.
– Van ötletük, uraim?
Tycho felemelte a kezét.
– Szerintem nevezzük be Gavint a "Legjobb pilóta" címre, és adjunk neki való megbízásokat, hogy megtanulhassa, miként válhat jobbá.
Ez szép volt, Tycho. Corran sokkal keményebb lett volna vele szemben, de a pluszfelelősség majd megváltoztatja a véleményét.
Wedge bólintott.
– Azt hiszem, ez jó ötlet. Afyon kapitány?
– Igen. Mindig szerettem volna, ha van egy segítségem, aki jelentéseket küld az Eridianra.
Afyon kapitány javaslata enyhe morgást váltott ki a csapat tagjaiból, úgyhogy Wedge az ötlet végrehajtását elnapolta.
– Feltételezem, ügyvéd úr, van javaslata!
A twi'lek meghajolt, lassan kihúzta magát, és a társai felé fordult.
– Gavin Darklighter, arra ítélünk, hogy az osztag legjobb pilótája mellett szolgálj mindaddig, amíg megvonjuk tőled a "Legrosszabb pilóta" címet.
Bror hatalmasat vigyorgott, és még egyszer utoljára megrázta Gavin vállát.
– Máris kezdheted a szolgálatot azzal, hogy hozol nekem még egy korsó lumot.
Wedge összevonta a szemöldökét.
– Ugyan miből gondolja Mr Jace, hogy ön a legjobb pilóta? Ön csak ötöt lőtt le, Mr Horn pedig hatot. Ha a legutóbbi két bevetés átlagát veszem, akkor is Mr Horn vezet négy és féllel, utána Mr Qrygg meg én jövünk kettő és féllel. Korántsem ön a legjobb, Mr Jace.
Nawara elvigyorodott, még tűhegyes fogai is kivillantak.
– Fején találta a szöget, uram. Mr Jace szerint is az átlag dönti el a kérdést. Öt bombázót lőtt le a hatból, vagyis az ellensége nyolcvanöt százalékával végzett.
Gavin fogvicsorgatva ült le.
– Ráadásul szép nagy darab bombázók voltak, el sem lehetett téveszteni őket.
A twi'lek mondott valamit Gavinnak, majd folytatta.
– Másrészt, Mr Horn csak hatot lőtt le a harmincból, és ez csak húszszázalékos eredmény.
Wedge megrázta a fejét.
– Ez nevetséges. Itt semmi helye a százalékoknak.
– Ha nincs ellene kifogása, uram – állt fel Corran, és Brorra emelte a pillantását. – Én elfogadnám a százalék szerinti megítélést.
– Folytassa, Mr. Horn.
Corran karba tette a kezét a mellén.
– Igazi versenyt akarsz, Jace?
A thyferrai felemelte a fejét, és lenézett kisebb termetű társára.
– Könnyű javaslatot tenni, ha már a csúcson vagy.
– Én akkor is megteszem, és adok neked annyi előnyt, hogy téged kiáltalak ki a legjobb pilótának, egészen a következő bevetésig. – Corran kinyújtotta jobb kezét, és Gavin vállára tette. – Nézzük az átlagot Gavin találataival súlyozva. A Choraxnál lelőtt egy hajóját hozzáadva az én kilenc találatomhoz, az átlagunk máris ötre emelkedik. Ezzel te is, én is az élen állunk, és velem együtt Gavin is.
– Ezt nem teheted, Corran.
Az alacsony pilóta Gavinra kacsintott.
– Én bízom benned, kölyök. Eddig jól csináltad.
– Egyenlően indulunk? – kérdezte a thyferrai.
Corran bólintott.
– Mostantól egyenlő eséllyel, igen.
Bror felvonta a szemöldökét.
– Komolyan gondolod, hogy a kölyökkel átlagolod az eredményedet?
A koréliai bólintott, és megveregette Gavin vállát.
– Vállalod a kihívást?
Wedge figyelte, hogyan ütköznek ki az ellentétes érzelmek Bror Jace arcára. Nyilván egy az egyben akart Corrannal versenyezni, de a felajánlott szabály nem kis előnyhöz juttathatja. Corran minden találata gyakorlatilag fél pontnak számít. Hacsak nem múlja felül önmagát, és kétszer annyit talál el, mint Bror, vagy ha Gavint ki nem lövik, könnyedén győzhet. A tapasztalatuk közti különbség önmagában úgysem volna elég Corrannak a győzelemhez.
Bror kék szeme résre szűkült.
– Átlagolhatjuk az eredményt, csak hogy Gavin is benne lehessen a játszmában, de ha én mondom, fej-fej mellett küzdünk.
– Másképpen nem is fognék hozzá.
– És te meg én, mivel mi lőttük a legtöbbet a Hensaránál, osztozunk a legjobb pilótának járó koronán, egészen a következő bevetésig.
– Úgy legyen! – vigyorgott Corran.
Wedge Corran felé bólintott, majd a twi'lekre pillantott.
– Ezek szerint Bror és Corran megosztva a legjobb pilóták, Gavinnak pedig öt találata van. Így van, ügyvéd úr?
A twi'lek bólintott.
– Ha az ítélőszék többi tagja is egyetért.
A három bíró természetesen egyetértett, és Nawara elmosolyodott.
– Akkor ezt elrendeztük.
– És a legrosszabb pilóta megpályázza a legjobb pilóta címet?
Nawara bólintott.
– Nagyszerű. – Wedge felállt, és megveregette a twi'lek vállát. – Akkor mivel Gavinnak öt találata van, magának meg csak egy, maga a legrosszabb pilóta.
Nawara egy pillanat alatt elsápadt. – Nem lehet fellebbezni?
Wedge elmosolyodott.
– Magának aligha, de maga helyett az ügyvédje megteheti.
A twi'lek erre a szemöldökét ráncolva megigazította egyik agynyúlványát.
– Igaz lehet a mondás, miszerint ostoba, aki önmaga védelmére kel.
– Éppen emiatt lett pilóta, Mr Ven, ha nem tévedek – nevetett fel Wedge. – Vegye úgy, hogy az ítéletet felfüggesztjük, legalábbis a mai napra. Ma ugyanis bebizonyítottuk, mennyire vagyunk jók. Holnap pedig visszatérünk a tréninghez, hogy megtanuljuk, hogyan csináltuk a mai napon, hogy a jövőben még jobbak lehessünk.
Kirtan Loor megvakarta a jobb füle mögött vöröslő sebhelyet. A roseolavírust – úgy mondták – mindenki megkapja, aki a Rachukra jön. Nyugodtan lehet vakargatni, attól nem lesz rosszabb, begyógyítani úgyis csak az idő fogja. Csak kellemetlennek tartotta, és ez zavarta, mert ebben a pillanatban éppen a kellemetlenségekre volt legkevésbé szüksége.
Tekintetét a Hensaráról érkező adatokra, grafikonokra, nyomvonaltérképekre irányította: az X-szárnyúak nyomait kereste. Az osztag hajói két vonatkozásban is eltértek a Lázadóknál szokásos előírásoktól. Ez azt sugallja, a hajóik igen jó állapotban vannak, tehát az eddigieknél több forrást vesznek igénybe, hogy az osztag gépeit jó állapotban tarthassák.
Ezek a tények és a nagy találati arány bizonyossá tették előtte, hogy a Zsiványkommandó járt a Hensaránál. A vizuális felvételek gyenge minőségűek voltak, de a Black Asp által rögzített képek meggyőzték róla, hogy az osztag ott volt a Chorax rendszerben. Arra vonatkozóan ugyan nem volt objektív bizonyítéka, hogy az osztag a Zsiványkommandó volt, de egy elfogott komvonalon elhangzott a "Wedge" név, és Kirtan megesküdött volna, hogy Corran hangja válaszolt rá. A merész kitérőmanőverek, melyek végül az interceptorok pusztulását eredményezték, bizonyítékul szolgáltak Loornak arra, hogy az X-szárnyúak a Zsiványkommandó kötelékébe tartoztak.
Devlia admirális nem hitte ugyan el, de hajlandó volt kiküldeni egy felderítőegységet, ha Kirtan izolálni tudja az osztag támaszpontjának helyét. Devlia admirális hangjából azonban érződött, hogy ezt lehetetlennek tartja.
Lehetséges, hogy az, és talán a legtöbb ember képtelen is volna megtalálni a támaszpontot. De Kirtan Loor rengeteg apróságra emlékezik, amit mások jelentéktelennek tartanának, ő azonban e jelekből meg tudja állapítani a Zsiványok tanyájának hollétét. Néhány dologra következtetni lehet a felbukkanásukhoz szükséges energia nagyságából, de ezeket a kalkulációkat túl sok változóval lehet csak elvégezni, csak azután lehet összevetni őket a Lázadók lehetséges és ismert bázisainak koordinátáival.
Mivel az X-szárnyúak egy része a Hensara III légkörében bukkant ki, ionizált üzemanyaguk nyoma felderíthető nyomot hagyott maga után. A színképelemzés elárulja, mennyi üzemanyag égett el arrafelé, s abból Kirtan kiszámíthatja, milyen torlóerőt képviseltek a fény alatti sebességgel közlekedő gépek. A nyert adat megegyezett az X-szárnyúakra jellemző specifikációval. És ha a fénysebesség alatti hajtóműveken nem végeztek átalakításokat, akkor feltehetően ez a helyzet a hiperhajtóművekkel is.
A Hensara felszíni alakulatai nyilván szolgáltattak a Lázadók számára bizonyos belépési vektor, és sebességadatokat. A visszaszámolás nem túl bonyolult dolog, és Kirtan hamarosan megtudta, hogy az osztag az utolsó ugrását a Darek rendszerből végezte. Az X-szárnyú hiperűrbeli üzemanyag-fogyasztását ismerve az elégetett hajtóanyag súlyát pedig csak ki kell vonni a hajó összsúlyából.
A hajtóművek torlóereje, a vektor- és sebességadatok meg a gépek változó súlya megfeleltek az ismert átlagnak. Feltételezve, hogy az ugrások között üzemanyagot is vettek fel, már egyszerű megtalálni a támaszpont helyét.
Ha pedig feltételezi, hogy tele töltött telepekkel indultak el, ugyanezt feltételezheti a Pulsar Skate-ről, az Eridainról és a Choraxnál látott Lambda osztályú siklóról is. Ha a számításokat ezen hajók esetében is elvégzi, közelebb jut a megoldáshoz, tudván, hogy a nagyobb hajók szívesen közlekednek a kísérő hajók hatósugarán belül.
Még ha le is szűkíti az út nyomvonalát az X-szárnyúak hatósugarára, akkor is figyelemre méltó távolságot tettek meg. Tovább szűkíti a kört annak ismerete, hogy az X-szárnyúak mindig elegendő energiát visznek magukkal, számítva a közelharcra és a hátrafelé irányuló manőverekre, amikkel megkönnyíthetik a nagy hajók menekülését. Ez máris a felére csökkenti a lehetséges területet, és ha az X-szárnyúak felbukkanásainak helyei köré gömb alakban rajzolja fel a hatósugarat, érdekes nyomvonalat kap.
Az így kapott űrszeletben ötszáz ismert világ helyezkedett el. Kirtan a tökéletesen lojális világokat nyomban lehúzta a listáról. A nyíltan lázadókkal is ugyanezt tette, mert ott a Hírszerzésnek mindig van elég aktív embere, aki informálná őt, ha megpillantja a Zsiványkommandót. Noha a Szövetség szívesen toborzott önkénteseket az ilyen világokon, azt sosem kockáztatta volna meg, hogy az osztag ott létesítsen támaszpontot.
Az ellenséges természetű világok egy másik listára kerültek. A Hothon létesített támaszpont azt bizonyította, hogy a Lázadók szinte bárhol hajlandók voltak elrejtőzni. Az inváziót követő sikertelenségek és áttelepülések viszont arról árulkodtak, hogy nem minden tekintetben tudtak a Hothhoz alkalmazkodni. Valójában mivel a Derra IV-nél elszenvedett vereségből nem tudtak talpra állni, ennek apropóján a Hothon lévő bázisukat is feladták.
Lévén olyan megalkuvók, amilyenek, a Lázadók sokkal jobban kedvelték azokat a világokat, ahol adottak a támaszponthoz használható épületek, legfeljebb némi átalakítást hajlandóak végezni rajtuk. Valószínű tehát, hogy a viszonylag kellemes klímájú, de elhagyott világokat részesítették előnyben. Kirtan úgy gondolta, a Lázadók nem tudatosan választanak bázisnak elhagyott, romos épületeket: ez sokkal inkább a Régi Köztársaság felélesztésének
tudat alatti vágyát fejezi ki. A Birodalommal való szembenállás lényegében a Birodalomnál is régebbi dolgokkal van összefüggésben, ettől válik a mozgalmuk legitimmé.
A végső listán tíz név maradt. Kirtan ezt a listát még egyszer átszűrte – és akkor eljutott a megérzéshez, hogy az események mögött Darth Vader fekete szellemének bíborvörös alteregója, Ysanne Isard áll.
Az X-szárnyúak a Chorax rendszerben váratlanul bukkantak ki a hiperűrből. Ez azt jelenti, hogy a belépési vektorukat meghosszabbítva kiderülhet eredeti végcéljuk. Kirtan utasította a komputert, hogy végezze el a szükséges becsléseket, és nézze meg, a listán szereplő mely bolygó jöhet számításba.
Egyetlen bolygó akadt, amely a vonalon helyezkedett el. Kirtan elmosolyodott.
– Talasea, Morobe rendszer.
Átírta az eredményt a személyi adattáblájára, és elindult Devlia admirális irodája felé.
– Tudom, hol vagytok, Zsiványok. Most nem menekültök.